Valer Sabadus és Pulcinella: Salle Cortot
Az eseményről
Olaszországban Monteverdi, majd tanítványai, Grandi (az ő O quai tu pulchra című műve egyszerűen leírhatatlan) és Cavalli kezdeményezte, és fokozatosan kialakult a pazar barokk bel canto, amely a recitativo és a dallam közötti egyensúlyt a dallam javára tolta el. Az énekvonalak egyre nagyobb jelentőségre és érzékiségre tettek szert.
Barbara Strozzi, aki maga is Cavalli tanítványa volt, híres Che si può fare című művével remek példát ad erre, és kortársa, Cesti is hasonlóan jár el. Antonio Caldara még jobban kiemeli ezt a tendenciát: egy példa erre a híres és megható Pompe inutili. E jelenség csúcspontja természetesen Händel, aki korai kantátájában, a Dolc'è pur d'amor l'affanno‐ban csodálatos egyensúlyt ért el. Angliában az ének ugyanolyan csodálatosan virágzott, Purcell remekműveivel, amelyek szintén abszolút tökéletességet képviselnek.
Hogy ezeknek a gyöngyszemeknek igazságot tegyünk, kivételes hangra és finom zenei érzékenységre van szükség: a kontratenor Valer Sabadus az ideális előadó.
PURCELL, STROZZI, CESTI, GRANDI, CALDARA, HÄNDEL…
Barokk bel canto
Szereplők / Produkció
Valer Sabadus, kontratenor
Pulcinella
Ophélie Gaillard, cselló és karmester
