R. Strauss: Strauss: Ariadne Auf Naxos
Az eseményről
Élje át Richard Strauss Ariadné című operáját a Naxoson, Fischer Iván vezényletével, egyedülálló módon. Strauss A polgári úriember szvitjével és neves szólistákkal.
Már‐már hagyomány, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar új évadát egy operával indítjuk. Fischer Iván a legkülönfélébb darabokat választja ki Mozarttól Monteverdin át Brittenig, és mindig sajátos csavart ad hozzájuk. Ezúttal Richard Strauss Ariadné Naxoson (Ariadne auf Naxos) című operáját vezényli, amelyet a szintén kísérletező kedvű Hofmannsthal librettójára komponált. Társrendezője a kiváló színésznő és commedia dell'arte‐specialista Chiara D'Anna, a művet nemzetközi hírű szólisták kísérik. Az opera főszerepét eredetileg Molière A polgári úriember (Le bourgeois gentilhomme) című színdarabja előzte meg Strauss kísérőzenéjével. Hosszúsága miatt azonban később maguk az alkotók cserélték le operai prológussal. Ma este a darab kísérőzenéjéből a zeneszerző által összeállított szvit vezeti be a darabot a szünet előtt. Más szóval az eredeti változat közönségbarát köntösben.
Nem sokkal a Der Rosenkavalier (A rózsalovag) befejezése után az elválaszthatatlan író-zeneszerző duó, Richard Strauss és Hugo von Hofmannstahl újabb együttműködésbe kezdett. Izgalmas tervük az volt, hogy a drámaíró átdolgozza A polgári úriembert, öt felvonását kettőbe sűrítve, míg Strauss egy vadonatúj operai intermezzo komponál. A félórásnak tervezett darab végül 90 perces lett. A darab szünetében hosszas fogadást tartottak, és a "színház a színházban" koncepció túl bonyolultnak bizonyult. Minden a bukás felé mutatott az 1912‐es, közel 6 órás premier bukása felé. Hofmannstahl javaslatára ejtették Molière darabját, Strauss pedig átdolgozta az operát, és 1916‐ban megkomponált egy prológust, amely az opera seria és az opera buffa műfajok kombinációját hivatott magyarázni.
A történetben a pazar parti egy gazdag bécsi úriember otthonában zajlik, aki úgy dönt, hogy a két társulatnak egyszerre kell előadnia az erre az alkalomra megrendelt operát és vígjátékot. Így a Naxos szigetén rekedt szerelmes krétai hercegnőhöz hirtelen csatlakozik a meglehetősen mitológiailag oda nem illő Zerbinetta és bandája. Az opera wagneri jellegű, az ismétlés nélküli, folyamatos zenei előrehaladást (átkomponált), nem pedig az önálló számok sorozatát alkalmazza. Strauss a hangszerelésen keresztül határozottan elválasztja Ariadné és Zerbinetta világát.
A polgári úriember kísérőzenéje 1920‐tól szvitként élt tovább. Jourdain karakterét idézi meg, majd a táncórákon, vívóórákon, sőt a szabók előtt is kínos helyzetek sorozata következik. A vacsoraszekvenciához Strauss 17. századi ensemble‐méretet képzelt el. Ennek megfelelően a zenében barokk ihletésű témák, sőt egyenesen Lully dallamai is felcsendülnek.
Az operában a zeneszerző a korábbi darabjaiban kialakított mintát követi: a női szólók kerülnek a középpontba. A Fischer Iván Operatársulat adaptációjában a főszerepet Emily Magee énekli, akit a New York Times "gazdagon rezonáló szopránként" méltatott. Zerbinetta szerepében Anna‐Lena Elbert, a 2019‐es Richard Strauss‐verseny díjazottja, a BFZ munkatársa a Ligeti‐ és a Compassion‐projektekben, lép színpadra. A görög tragédiák világát és a commedia dell'arte hagyományát ötvöző rendezés felerősíti a két karakter közötti ellentétet.
A BFZ, a Müpa Budapest, az Ivan Fischer Opera Company, a Vicenzai Operafesztivál és a Spoleto Festivel dei Due Mondi közös produkciója.
Szereplők / Produkció
Karmester és rendező: Fischer Iván
Ének:
Andrew Staples (Bacchus)
Anna‐Lena Elbert (Zerbinetta)
Emily Magee (Ariadné)
Gurgen Baveyan (Harlekin)
Stuart Patterson (Scaramuccio)
Daniel Noyola (Truffaldin)
Juan De Dios Mateos (Brighella)
Samantha Gaul (Naiad)
Olivia Vermeulen (Dryad)
Mirella Hagen (Echo)
Közreműködik: A Budapesti Fesztiválzenekar zenészei
Társrendező és koreográfus: Chiara D'Anna
Díszlettervezés: Andrea Tocchio
Jelmeztervező: Anna Biagiotti
Fénytervező: Bányai Tamás
Technikai vezető: Zentai Róbert
