Pierrot Lunaire

Az eseményről

Schönberg úttörő kompozíciója, a "Pierrot lunaire" 1912‐ben született Berlinben. Huszonegy rövid, énekhangra és öt hangszerre írt melodrámából áll, Albert Giraud versei alapján. Ez a mű forradalmat jelentett az előadási gyakorlatban, mivel először vezette be a sprechgesang használatát. A mű keletkezésének idején Schönberg még nem követte a dodekafonikus stílust, de a darab atonális jellege előrevetítette későbbi tonális nyelvezetét.

A neves hegedűművésznő, Patricia Kopatchinskaja régóta dédelgette azt a vágyat, hogy ezt a kivételes művet úgy adja elő, hogy közben a szöveget is szavalja. Ezt az elképzelést azonban csak akkor tudta megvalósítani, amikor egy ínhüvelygyulladás miatt nem tudott hegedülni, így szerepe átmenetileg a narrátor szerepére korlátozódott. Azóta újra elkezdett játszani, de egy különleges projektbe kezdett, amely a Pierrot lunaire‐t C. P. E. Bach, Bartók, Milhaud, Ravel és mások műveivel kombinálja. Ebben a projektben egy válogatott zenekarral együtt egyedülálló és magával ragadó módon kelti életre ezeket a műveket.