I Virtuosi Italiani featuring Kun Woo Paik

Az eseményről

Ezen a nagy érdeklődéssel várt koncerten hallgassák meg Péter Iljics Csajkovszkij és Frederic Chopin klasszikus zenéjének zengzetes hangjait a világhírű veronai Teatro Ristoriban.

Kun Woo Paikot generációjának egyik legjelentősebb zongoristájaként tartják számon. Ezen az estén Csajkovszkij két híres darabját és Chopin f‐moll versenyművét adja elő.

A 2. f‐moll zongorára és zenekarra írt Op. 21‐es versenymű 1829 végén és 1830 elején keletkezett (tehát néhány hónappal megelőzte az Op. 11‐es, 1. számú koncertként emlegetett művet), és maga Chopin mutatta be Varsóban 1830. március 17-én, majd 1832. február 26‐i párizsi bemutatójára is ezt a művet választotta. A művet Delphine Potocka grófnőnek ajánlotta: a Chopinnel kapcsolatos sok álmodozás egyikének eloszlatására emlékeztetni kell arra, hogy néhány lelkes és gátlástalan, de minden bizonnyal apokrif levél alapján ezt a gyönyörű fiatal arisztokratát tévesen Chopin szeretőjének hitték. Ha valami, akkor a Concerto ihlető múzsája Konstancja Gladkowska volt, a varsói konzervatórium ének szakos hallgatója, akiről Chopin ezt írta egy barátjának: "Talán szerencsétlenségemre megtaláltam az ideálomat, akihez, bár egy szót sem szóltam hozzá, hat hónapig hű maradtam, akiről álmodom, akinek Concertóm Adagióját szenteltem….". És valóban, Chopin az Adagio középső részében szenvedélyes, melodramatikus hangnemben lubickol, de a Concerto többi részében elegáns, melankolikus, álmodozó, bensőséges hangnem uralkodik.

Csajkovszkij 1884‐ben Ivan Vasziljevics Szamarin orosz drámaíró és színházi tanár művészi tevékenységének 50. évfordulója alkalmából írt egy entr'acte‐t vonószenekarra "Hálás köszöntő" címmel. A színész halála után ezt Elegy címmel adták ki, emlékének szentelve.
A szerenád műfaja — a 18. század végén a puszta szórakoztatás céljából szabadtéri előadásokra szánt hangszeres kompozíció — a múlt században alig művelődött, legfeljebb egy letűnt korszak, egészen pontosan a klasszicizmus nosztalgikus sajnálkozásaként. Csajkovszkij op. 48‐as C‐dúr szerenád vonószenekarra című műve sem kivétel, amely a zeneszerzőnek a 18. század végi stílus iránti határtalan tiszteletét tükrözi, elsősorban Mozart idealizált alakján keresztül szűrve.

Valójában az op. 48‐as szerenád op. 48 egy olyan mű, amely nyíltan nem hasonlít Csajkovszkij szimfonikus próbáihoz, valamint az első három zenekari szvithez, szerkezetileg és koncepcionálisan nagyon igényes kompozíciókhoz, inkább a negyedik szvithez, amelyet "mozartiánusnak" neveznek, mert eredetileg Mozart anyagára épül, vagy az op. 33‐as "Variációk egy rokokó témára" csellóra és zenekarra, mindkettő a klasszikus stílus nagyon személyes újraértelmezése.
A Szerenád op. 48‐ban azonban a Mozart és a klasszicizmus előtti tisztelgés inkább a darab derűs és elvonatkoztatott jellegében rejlik, mint a szeretett modellek utánzásában, talán éppen ez a választás tette a kompozíciót különösen kedvessé a zeneszerző számára ("Akár azért, mert ez az utolsó művem, akár azért, mert tényleg nem rossz, nagyon szeretem ezt a Szerenádot" — kellett írnia Csajkovszkijnak). Az 1880‐ban írt művet a következő évben nagy sikerrel adták elő, többek között Anton Rubinstein, a pétervári konzervatórium rettegett igazgatója és a szerző tanára áhított elismerését is kivívva.

A szöuli születésű Kun Woo Paik tízévesen adta első koncertjét, Grieg zongoraversenyét adta elő a Koreai Nemzeti Zenekarral, majd tizenöt évesen New Yorkba költözött, hogy a Julliard Schoolban Rosina Lhevinne‐nél, majd Guido Agostinál és Willhelm Kempffnél tanuljon. A Naumburgi Verseny győztese és a Busoni Nemzetközi Zongoraverseny aranyérmese. Nemzetközi karrierje első New York‐i fellépése után indult be, amelynek során Maurice Ravel összes zongoraművét adta elő a Lincoln Centerben, majd zenekari debütálásával a Carnegie Hallban. Paik 1974‐ben debütált Európában, és azóta szorosan együttműködött olyan karmesterekkel, mint Lorin Maazel, Mariss Jansons, Sir Neville Marriner, Wolfgang Sawallisch, Jiri Belohlavek, Mikhail Pletnev, Dmitri Kitaenko, James Colon, John Nelson, Eliahu Inbal és Krzysztof Penderecki, és olyan zenekarokkal játszott, mint a New York‐i Filharmonikusok, a St. Petersburg Philharmonic Orchestra, a London Symphony, a BBC Symphony, a Paris Orchestra, a Berliner Symphoniker, a Magyar Nemzeti Zenekar, a Monte Carlo‐i Filharmonikusok, az Osloi Filharmonikusok, a Rotterdami Filharmonikusok, a RAI Orchestra, a Varsói Filharmonikusok és az Angol Kamarazenekar. Rendszeres vendége olyan zenei fesztiváloknak is, mint a Berlin Festwochen, Aix‐en‐Provence, La Roque d'Antheron, Ravinia, Montreux és a Moszkvai Húsvéti Fesztivál. Repertoárja Bachtól Stockhausenig, Busonitól Szkrjabinig, Liszttől Messiaenig terjed. Egy nagyszabású zenei esemény létrehozója, amely egy hat hangversenyből álló sorozatból áll Londonban és Párizsban, és amelyet Liszt Ferenc szólózongoraműveinek szentelt. 2005‐ben Kun Woo Paik új projektbe kezdett: mind a harminckét Beethoven‐szonáta felvételét. Az első kötet (16‐26. szonáta) 2005 augusztusában jelent meg. 2007‐ben, Beethoven remekművének felvételének befejezését ünnepelve Kun Woo Paik nyolc egymást követő hangversenyt adott mind a harminckét Beethoven‐szonáta előadásával Kínában és Koreában. Kun Woo Paik Párizsban él, és a franciaországi Dinard‐ban megrendezett Emerald Coast Music Festival művészeti igazgatója. 2000‐ben a francia kormány a Művészeti és Irodalmi Rend lovagja címmel tüntette ki.