Gewandhausorchester, Andris Nelsons, Anne‐Sophie Mutter: Adès, Lutosławski, Sibelius a Gewandhausban

Az eseményről

Mindkét hegedűszóló művet ugyanannak a művésznek ajánlják. Anne‐Sophie Mutter, akinek deklarált küldetése az új zene népszerűsítése, Witold Lutosławski Partita és Air című művének zenekari változatát mutatta be a Gewandhaus zeneszerzője, Thomas Adès. Az introvertált Air, amely 2022‐ben Luzernben elvarázsolta a fesztivál közönségét, szemben áll a nyüzsgő, játékos Partitával, amelynek obligát zongoraszólama arról tanúskodik, hogy előzménye vonós‐ és billentyűs hangszer duó volt. Mindkét darab történelmi gyökereket vall. A Partita nem titkolja Lutosławski Bach iránti csodálatát, Adès pedig ismét meghajol példaképe, Sibelius, a múlt és a jövő közötti közvetítő előtt.
Utóbbi 2. szimfóniája egy európai utazás benyomásait szívta magába. Az olaszországi Rapallóban Sibelius kidolgozta egy fesztivál — négy hangköltemény — tervét, és lejegyezte az első motívumokat, amelyek később bekerültek a 2. szimfóniába. Firenzében egy olyan hangsorozat került bele, amelyet Sibelius a "Krisztussal" társított, és keresztbe‐kasul beillesztett a partitúrába. Dante Isteni komédiájának olvasása állítólag szintén nyomot hagyott a készülő műben. A hosszadalmas komponálási folyamat megviselte Sibelius idegeit. A legenyhébb influenza kétségessé tette, hogy elég sokáig fog‐e élni ahhoz, hogy befejezze a partitúrát. A műfaj hatalmas igényei éppúgy nyugtalanították, mint a személyes aggodalmak: elvégre egy szimfónia nem közönséges "kompozíció". Ez egy hitvallás. Az új nagy szimfóniát, amelyet Olaszország és a Földközi‐tenger ihletett, a nagylelkű Axel Carpelan bárónak ajánlja, akinek soha nem volt pénze, de mindig tudta, hol találhat pénzt Sibelius számára: egy szimfónia tele napsütéssel, kék éggel és túláradó boldogsággal.