Concertino: Haydn, C. P. E. Bach, Janáček

Az eseményről

Miután a BFZ egy koncerttel köszöntötte a tavaszt, a nyarat is beharangozza, és a Pilz János vezette Concertino sorozatban a 2024‐2025-ös budapesti zenekari előadások sorát zárja. A koncert első felét Haydn 35. szimfóniája nyitja, amelyet Esterházy Nikolaus herceg névnapi ajándékának szánt, majd Carl Philipp Emanuel Bach csellóversenye következik, a barokk hagyományokat bemutató darab, amelyet egy olyan zenész komponált, akit maga Haydn is nagyon tisztelt. A szólót a madridi Alma Hernán Benedí, a 2024‐es Végh Sándor‐verseny győztese adja elő, aki már meghódította az Elbphilharmonie és a bécsi Musikverein színpadát is. A program a szünet után Janáček második jelentős zenekari alkotásával folytatódik. A darab Dvořák zenéjének ihletettségét tükrözi, de számos izgalmas elemet mutat be abból, ami a cseh zeneszerző műveit oly szerethetővé teszi.

Amikor Nikolaus "A csodálatos" Esterházy 1767 decemberében visszatért párizsi útjáról, Haydn egy nagyszerű és elsöprő zenekari művel köszöntötte őt. A 35. szimfóniának sem beceneve, sem programszerű eleme nincs, de Haydn sajátos humorát és kifinomultságát magában hordozza. A nyitótétel szokatlanul olaszos dallama egyre feszültebbé válik, ahogy a zene moll skálára vált, végül a kürt segítségével visszatér a barátságosabb hangzás. Fúvósok nélkül a lassú tételben egy váratlan szinkópákkal átszőtt, bájos dallam szólal meg. A menüett legjellegzetesebb motívuma a triola felütések, amelyek a trió alapjául is szolgálnak. Haydn a finálé legvégén nagy meglepetést tartogat a hallgatóság számára: a tétel a nyitómotívum emelkedő, szinte kérdőjellegű változatával zárul.

Johann Sebastian Bach második és leghíresebb gyermeke, Carl Philipp Emanuel Bach mindhárom csellóversenyének csembaló- és fuvolaváltozatát elkészítette. Az a‐moll darab 1750‐ben készült el Berlinben. A ritornellót is tartalmazó első tétel a végéhez közeledő barokk korszak elemeit ötvözi egyfajta proto‐Sturm und Drang stílussal. A zenét szokatlan ütemhangsúly, viharos jelleg, hirtelen kitörések és szünetek jellemzik. A lassú tétel a gáláns stílus elemeit mutatja: a zenekar és a szólista egymásnak adja át a dalszerű témát, bár Bach követ dob a tóba, amikor a félénk zenét drámai párbeszéddé bővíti. A finálé folytatja a határozott és mennydörgő hangnemet. 1878. december 15-én Brünn adott otthont egy különleges koncertnek.

: Az akkor huszonnégy éves Janáček saját Beseda nevű együttesét vezette. A közönség soraiban ült egyik legfontosabb példaképe, Dvořák. A két zeneszerző már akkor szoros barátságot kötött, és ez a kapcsolat egyértelmű nyomot hagyott Janáček zenéjén. A műsorban szereplő Idillt áthatja Dvořák stílusa, tágabb értelemben pedig a cseh és morva népzene. A szvit annak idején öt tételből állt, 1880‐ban hét tételre bővítették. A zene Dvořák keserédes hangvételét, légies, páratlanul lüktető, szomorkás vonósokkal, szerenádok világával, tragikus dumával és szláv tánczenével ábrázolja, még így is Mendelssohn méltóságteljes melankóliáját és Händel ellenpontjait is magába foglalja. A tételek között vannak olyanok, amelyekre filmzeneként emlékezhetünk.