Budepast Fesztiválzenekar: Pelléas és Mélisande: Debussy Pelléas és Mélisande
Az eseményről
Merüljön el Budapest lélegzetelállító Művészetek Palotájának lenyűgöző építészeti környezetében, és élvezze a legmegfelelőbb koncertet, amely felébreszti az opera iránti megértését.
A Budapesti Fesztiválzenekar elismert operasorozata folytatódik, ezúttal Debussy forradalmi zenedrámájával, a Pelléas és Mélisande‐dal, amely az álom és a valóság közötti szürreális szakadék szélén tántorog. A Fischer Iván rendezésében ismét nemzetközi nagyságok lépnek színpadra.
Bernard Richter svájci tenor, aki a BFZ "Varázsfuvola" című előadása után tér vissza a színpadra, a repertoáron belül egy fontos szerepet testesít meg. A másik címszerepet a The Guardian által bájos különcnek titulált Patricia Petibon neves szoprán énekesnő alakítja, míg Golaud karakterét a magyar közönség számára is ismerős Tassis Christoyannis kelti életre.
Debussy operája elrugaszkodik a hagyományos narratívától, helyette a gazdag szimbolizmust választja, és a hiteles beszédet helyezi előtérbe a dallammal szemben. Az eredmény egy mélyen emberi, hullámzó zenei hullámzás, amely az egyéni értelmezésből él.
Debussy még 1902 áprilisában elmélkedett a színpadi zenével kapcsolatos kísérleteiről, és bevallotta, hogy az annyira egyedi formában fogant, hogy már majdnem lemondott róla. Ezzel egyidejűleg Párizsban bemutatták az öt felvonásból és tizenhárom jelenetből álló "Pelléas és Mélisande" című lírai drámáját, amelyet vegyes reakciók fogadtak. Érdekes módon Maurice Maeterlinck, a Nobel‐díjas író, aki az opera alapjául szolgáló eredeti színdarabot írta, nem volt jelen a premieren. Távolléte a mai napig találgatások tárgya, hogy vajon a zene vagy az a csalódás okozta‐e a távolmaradását, hogy felesége nem kapta meg Mélisande szerepét.
Az úttörő darab több francia hagyománynak is ellentmond, mivel mellőzi a balettet és a jelentős kórusjeleneteket. Bővelkedik azonban recitativóban — a francia nyelvhez igazított énekes beszédben. Az énekszólamok ritmikus monotonitást tartanak, az érzelmi kitörések kivételével, az érzelmi zeniteket pianissimo hangerő és visszafogott zenekar jelzi, az operában szokatlanul intim hangulatot árasztva.
Az opera tömör cselekménye: Golaud feleségül veszi a jóval fiatalabb Mélisande‐ot, csakhogy testvére, Pelléas beleszeret a lányba. Ahogy találkozásuk fokozódik, úgy fokozódik kölcsönös vonzalmuk is, ami tragikus végkifejlethez vezet, amikor Golaud megöli Pelléast. Mélisande, immár anyaként, meghal, és a történetet nagyrészt olyan érdekes szimbólumok árnyékolják be, mint az erdő, az eltévedés fogalma, egy kút, egy gyűrű, a haj és a fény.
Debussy operájának színpadra állítása ritka alkalom, tekintettel a számtalan helyszínre és a bonyolult szerepekre. Petibon, Richter és Christoyannis triumvirátusához csatlakozik a francia basszus Nicolas Testé (akit a Montreal Gazette "kiváló és tragikus Arkel királyként" méltatott), a mély tónusú Yvonne Naef (aki Fischer "Falstaffja" után tér vissza) és Peter Harvey (akinek hangját a tekintélyes kritikus, Melanie Eskenazi egy istenéhez hasonlította).
Ez a produkció a Fischer Iván Operatársulat, a Müpa Budapest, a Vicenzai Operafesztivál és a Spoleto Festival dei Due Mondi együttműködése.
Szereplők / Produkció
Karmester: Fischer Iván
Igazgató: Iván Fischer Igazgató: Iván Fischer Igazgató: Iván Fischer
Szólisták:
Bernard Richter (Pelléas)
Patricia Petibon (Mélisande)
Tassis Christoyannis (Golaud)
Nicolas Testé (Arkel)
Yvonne Naef (Geneviève)
Peter Harvey (Doktor / Pásztor)
Oliver Michael (Kis Yniold) Peter Harvey (Doktor / Pásztor) Oliver Michael (Kis Yniold)
