Budapesti Fesztiválzenekar: Tüür, Schumann, Sibelius

Az eseményről

Merüljön el Budapest lélegzetelállító Művészetek Palotájának lenyűgöző építészeti környezetében, és élvezze a klasszikus zene iránti megértését felébresztő koncertet.

A Bachtrack kritikusa Paavo Järvi koncertjét egy "háromfogásos ínyencmenühöz" hasonlította. A Grammy‐díjas észt‐amerikai karmester, akit Sibelius, Tüür és Beethoven műveivel ünnepelnek, most a BFZ közönségét fogja elkápráztatni egy újabb magával ragadó programmal.

Az est zenei utazása Erkki‐Sven Tüür 2000‐ben írt "Aditus" című koncertnyitányával kezdődik. Ez az introspektív darab egzisztenciális kérdésekkel küzd. Kromatikus dallamai, bár introspektívek, mégis olyan vásznat kínálnak, amelyre a hallgató saját értelmezését festheti. Tüür, aki elsősorban hangszeres kompozícióiról ismert, kifejtette, hogy "a zene, mint absztrakt művészeti forma, minden egyén számára különböző látomásokat idézhet elő, tekintettel a sajátosságainkra". Az "Aditus"-ban honfitársa, Lepo Sumera előtt tiszteleg, aki ugyanebben az évben hunyt el. A darab, amely egy belépést vagy közeledést jelképez, félhangokból és egymást követő hangsorokból épül fel. Rézfúvós és csőharang‐alapzattal indul, amelyet időnként vonósok éteri lebegése kontrasztál. Végül egy ritmikailag gazdag szakasz bontakozik ki, amely a hangszínek felemelő kaszkádjához vezet.

Ezután Robert Schumann vibráló szimfóniájával könnyebb lesz a hangulat. A Beethoven után újonnan megtalált szimfonikus hangjáról tanúskodó mű Schumann életének különösen vidám és termékeny szakaszában született. Eredetileg olyan programadó címekkel tervezték, mint "A tavasz kezdete" és "A tavasz teljes virágzásban", és ezek a leírások, bár később elhagyásra kerültek, visszhangzanak a szimfónia élénkségében. A rézfúvós vezérmotívum visszatér, és jelenlétét beleszövi a lassú tétel hegedűszólamaiba, az intenzív scherzo‐trióba és a jubiláló fináléba.

A koncert Jean Sibelius legkedveltebb szimfóniájával zárul, amely 1915‐ben, az 50. születésnapja alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségeken debütált. Sibelius, még akkor is, amikor egészségügyi kihívásokkal küzdött, a szívósság szellemével ruházta fel ezt a kompozíciót. A szimfónia nagy tételekből álló faliszőnyeg, az elsőben a nyitótétel és a scherzo egyesül. Míg a felszínen szellős motívumok csillognak, alatta a lassú tétel komolysága húzódik meg. A hattyúszárnyak fenséges csapkodására emlékeztető finálé a hattyútéma harsogó diadalában csúcsosodik ki.