Budapesti Fesztiválzenekar: Ravel, Dohnányi, Mendelssohn

Az eseményről

Merüljön el Budapest lélegzetelállító Művészetek Palotájának lenyűgöző építészeti környezetében, és élvezze a klasszikus zene iránti megértését felébresztő koncertet.

Ravel Le Tombeau de Couperin című műve nem csupán a barokk billentyűs zene előtt tiszteleg, hanem óda az I. világháborúban elvesztett barátaihoz. Dohnányi viszont a klasszikus zene szeszélyes oldalát mutatja be, amikor a "Twinkle, Twinkle Little Star" című gyermekdalt humorral teli darabbá alakítja át. Mendelssohn sem marad el, szimfóniájával a reformációt ünnepli. Ezek csak részletek azokból a lenyűgöző történetekből, amelyek a híres Jaime Martín által vezényelt koncert során megelevenednek. Zenei dinamizmusát világszerte dicsérik, és ahogy a Telegraph kritikusa fogalmazott: Martín "a zene iránti lelkesedése ragályos a zenekarra és a közönségre egyaránt."

A koncert Ravel szvitjével bontakozik ki, amely zökkenőmentesen ötvözi az innovatív hangzást a francia barokk eleganciával. Tételei több mint tisztelgés François Couperin előtt, Ravel a háborúban elvesztett barátainak állít emléket, köztük két, gránát által megölt testvérének. Komor ihletése ellenére a darab inkább nosztalgikus, mint gyászos. Ravel eredetileg zongorára tervezte, de zenekarra is elképzelte, ahol az oboa központi szerepet játszik. A szvit egy kavargó prelúdiumtól a forlane melankolikus dallamaiig, majd egy derűs menüett és egy megható rigaudon következik.

Dohnányi darabja humoros szünetet kínál. A partitúráján "a humor barátainak örömére" utalva, egy nagyzenekari bevezetést állít szembe a "Twinkle, Twinkle Little Star" egyszerűségével. De nem minden csak móka és kacagás a darabot kifinomult hangszerelés, harmóniák és stílusparódiák fűzik át.

Végül Mendelssohn protestantizmushoz való kötődése is átsüt az Augsburgi Hitvallás 300. évfordulójára elképzelt szimfónián. Bár az ünnepség, amelyre szánták, elmaradt, Mendelssohn szenvedélye a téma iránt mégis visszhangzik. A szimfóniát olyan motívumok tarkítják, mint a "drezdai ámen", és az "Ein feste Burg" című lelkesítő korálban csúcsosodik ki, amely a lutheri hangok diadalát foglalja magában.

Ez a koncert olyan zenei utazást ígér, amely összefonja a történelmet, az érzelmeket és a puszta művészetet.