Budapesti Fesztiválzenekar: Mozart, Janáček, Grieg

Az eseményről

Merüljön el a budapesti Zeneakadémia lélegzetelállító koncertközpontjának lenyűgöző építészetében, és élvezze a klasszikus zene iránti fogékonyságot felébresztő koncertet.

A kamarazenekari darabokat bemutató Concertino‐sorozat ezúttal északi zenei utazásra indul. Salzburgban kezdünk, ahol Mozart második olaszországi tartózkodásáról visszatérve megírta 15. szimfóniáját. Ugyanebben a városban alkotta meg 5. hegedűversenyét is, amellyel búcsút intett a versenymű műfajának, mielőtt betöltötte volna a húszat. Ezzel a darabbal Mozart a hegedűverseny technikájának és lehetőségeinek új területeire merészkedett. Janáček korai vonószenekari szvitje pedig a Cseh Köztársaság szívéből szólal meg. Utolsó állomásunk Norvégia, ahol a BFZ Pilz János vezényletével Grieg népdalok által ihletett dallamait tolmácsolja. Az est szólistája a Berlin Konzerthausorchester első számú koncertmestere, Suyoen Kim, aki a The Strad szerint "bájjal, melegséggel és gördülékenységgel kelti életre Mozartot."

Mozart tizenhat évesen komponált 15. szimfóniája olyan súlyt hordoz, amely megkülönbözteti későbbi A‐dúr szimfóniájától, amelyet 1771‐es olaszországi körútja után alkotott. Figyelemre méltó, hogy mindössze két hónap választja el ezeket a műveket egymástól, mégis a G‐dúr szimfónia határozott szabályosságot mutat, merész tempódinamikával párosulva. Egy strukturált témával kezdődik, amelyet egy kontrasztos, buja lassú tétel követ, amelyet oboa‐ és kürtárnyalatokkal díszítettek. A kissé szigorú menüett átvált egy dallamos trióba, a darab pedig egy vibráló rondóban csúcsosodik ki.

Az 1775-ös A‐dúr hegedűversenye a műfaj megtestesítője. A szólóhegedű dívásan viselkedik: a zenekari bevezető után tétován vezeti be az alaptémát, amelyet egy megható ária követ. Mindhárom tételt hármashangzatos dallamok díszítik. A mesterien kivitelezett, pazar második tétel átadja helyét egy török hangulatú rondónak — bár a magyar fül hazai felhangokat is felfedezhet.

Janáček vonószenekari szvitje a báj, az őszinteség és az időnkénti irónia harmonikus keveréke. A változatos hangszerelés a hegedűvezérelt dallamoktól a domináns mélyvonósokig váltakozik. Bár Janáček eredetileg barokk szvitként képzelte el 1877‐es kompozícióját, a tételek hagyományos táncmotívumoktól való eltérése miatt lemondott a barokk címekről. A szvit felidéző, kristályos, pasztorális, Beethoven‐ihletésű, elmélkedő és komor‐hősies részeket tartalmaz.

Míg Grieget a nagy szimfóniák fölött a zenei vignettáiról ünneplik, repertoárját népi dallamokkal gazdagította. A Két északi dallam erről tanúskodik, a "Folk Style" a falusi élet fagyos, statikus tablóját festi meg. A cselló által vezetett komor, mégis meleg hangvételű lassú tétel ellentétben áll a tömör "Tehénkiáltás és paraszttánc" című tétellel, amely egy kimért dallamot állít szembe egy fergeteges tánccal.