Bruch & Elgar a Bécsi Zenekarban

Az eseményről

Kalandjai után „Lightfoot Lemminkäinen, a lendületes Fernmut, bánatából lovakat, aggodalmaiból fekete paripákat, rossz napjaiból kantárokat, titkos méregből nyergeket teremtett”, és „hazatért”: Ez a tartalma a „Lemminkäinen‐legendák” negyedik és utolsó részének, amelyben a közel 30 éves Jean Sibelius a Kalevala eposzból ismert finn legendás hőst ábrázolja – Franz Liszt és Richard Strauss szimfóniáinak stílusában. Egy izgalmas korai mű, amelyet hazánkban ritkán hallani: elég ok arra, hogy az oxfordi képzésű karmester, Matthew Halls elhozza a Tonkünstlerbe. Egy másik eposz Halls honfitársának, Edward Elgar‐nak a csodálatos Első szimfóniája, a tipikusan atipikus brit zeneszerző és az edwardi korszak szimbóluma. Ott Finnország, itt az Egyesült Királyság – és közöttük Svédország: a fiatal hegedűművész, Daniel Lozakovich Stockholmban született, és egy dallamos virtuóz darabbal debütál a Tonkünstlerben: Max Bruch népszerű G‐moll hegedűversenyével.

Wiener Musikverein

A Wiener Musikverein a világ egyik legjelentősebb koncertterme. A Bécsi Filharmonikusok otthona és a bécsi zenei élet központja, az épületet 1870‐ben nyitották meg egy ambiciózus terv részeként, amelynek célja egy elegáns kulturális sugárút létrehozása volt a Ringstrasse mentén. A neoklasszikus stílusban, az ókori görög templomok mintájára tervezett Musikverein nagyterme kifogástalan akusztikájának köszönhetően a világ egyik legjobb koncerttermének számít.
2004‐ben négy új terem került hozzáépítésre az épülethez. Az osztrák építész, Wilhelm Holzbauer felismerte a meglévő épület esztétikai jelentőségét, és olyan megoldásokat keresett, amelyek modern formanyelven visszatükrözik annak stílusát. A négy új terem mindegyike egy‐egy különböző anyagot helyez középpontba: üveg, fém, kő és fa.