Bridging Europe: De Falla, Liszt, Fischer, Dvořák

Az eseményről

Csatlakozzon Fischer Ivánhoz és az Európai Unió Ifjúsági Zenekarához egy Európát összekötő, változatos zenei darabokból álló estre. De Falla, Liszt, Fischer és Dvořák műveivel.

Európa hídjai idén az egész kontinenst összekötik: egy magyar rapszódia után spanyol tánc következik, egy Bach‐hommage után cseh dallamok. Liszt cimbalom által ihletett művét ismét a városi roma zene e jellegzetes hangszere kíséri, Lisztes Jenő játékával, aki a Carnegie Hallban, a Musikvereinben és a BBC Proms‐on a BFZ‐vel már elkápráztatta a közönséget. Fischer Iván táncszvitjében a hidak egészen Brazíliáig, Amerikáig és Argentínáig nyúlnak majd. A Stradivari‐hegedű 'lélegzetelállítóan' (The Strad) szól Diana Tishchenko ukrán hegedűművésznő kezében, és 'jellegzetes, egyéni hangon' (The Gramophone) cseng. Az EU ifjúsági zenekarával közösen adott koncert az Európai Zenekari Akadémia, a két együttes vadonatúj kezdeményezésének nyitórendezvénye.

Mivel de Falla nem lelte örömét a zarzuela műfajában, a népies spanyol daljátékban, operák komponálása felé fordult. Az élet rövid című, kevesebb mint egyórás darabja a spanyol és a roma népi kultúra elemeivel teli. Bár korai darabnak számít, az andalúziai zenével való könnyed ismeretségéből mégis kitűnik. A mór és transzcendens motívumok iránti lelkesedése is nyilvánvaló. A szívtipró Salud történetének leghíresebb tétele a spanyol tánc, amelyben az ügyes zenekari hangszerelés egy flamenco‐gitáros jelenlétét idézi.

A 19. század közepén világszerte kezdett kialakulni az igény a nemzeti zene iránt. Liszt Ferenc, miután aprólékosan összegyűjtötte az általa magyar népzenének vélt dallamokat (többnyire roma zenészek magyar ihletésű dalait), 19 magyar rapszódiából álló sorozatot komponált: a mai napig legnépszerűbb sorozatát.

Hat, eredetileg szólózongorára írt kompozíciót dolgozott át zenekari előadásra. A Joseph Joachim tiszteletére írt rapszódia hangszerelt előadásában a hegedű jelentős szerepet kap, a szólófuvola pedig a darab legfelismerhetőbb dallamát vezeti be. Dráma, líra és tánc váltják egymást, ahogy az a műfajhoz illik.

Stilizált táncok gyűjteménye — így szólt a szvit rövid leírása. Más szóval olyan táncszámok, amelyekre már senki sem táncol, mert kimentek a divatból. De amikor a szviteket Bach idején először adták elő, az idősek talán még emlékeztek a táncokra, és nosztalgiázhattak. Fischer Iván is így gondolkodott, amikor megkomponálta saját táncszvitjét, amelynek dallamai hasonlóan ismerősen hangozhatnak a mai közönség számára. Barokk prelúdium, szambaszerű bossa nova, szinkópázó ragtime, szlalomozó tangó és swing‐alapú boogie‐woogie alkotja e bachi forma modern paródiáját.

Sokak szerint a 7. szimfónia Dvořák legjobb zeneműve. A zeneszerző Brahms 3. szimfóniájának meghallgatása után döntött úgy, hogy öt év szünet után visszatér a műfajhoz. 'Egyetlen fölösleges hang sincs a műben' — írta kiadójának. A műben egyszerre jelennek meg a heves cseh politikai indulatok és a zeneszerző békés, harmonikus hazaszeretete. Az első tétel váratlanul csendes és lírai nyitánya egy prágai vasútállomáson jutott a zeneszerző eszébe: a lassú tétel a nemrég elhunyt édesanyját és a fiatalon elhunyt legidősebb lányát gyászoló Dvořákot ábrázolja. A lendületes, mégis melankolikus scherzo után a darab egzotikus fináléval zárul.

A BFZ és az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának közös koncertje, a Müpa Budapest és a BFZ közös produkciója.