Berg, Bruckner: Teatro Comunale di Bologna

Az eseményről

A körülbelül 1914‐ben komponált Drei Orchesterstücke (Három zenekari darab) — Präludium, Reigen és Marsch — az osztrák zeneszerző első nagyzenekarra írt művei. Ezek a darabok egyben a mentorától, Arnold Schönbergtől való eltávolodást is jelzik, akinek a művet eredetileg a 40. születésnapjára ajánlotta. A Három darab szimfonikus nagyszerűsége előremutató megközelítésről tanúskodik, miközben Mahler műveiből merít ihletet. A zárótételben, a Marschban a "nagy kalapács" szerepeltetése a közelgő végzet érzetét kelti, és a Nagy Háború fenyegető katasztrófájának megrendítő előfutáraként is felfogható.

"A hatodik szimfóniám a legmerészebb, de egyben a legőszintébb is" — nyilatkozta Anton Bruckner főművéről. Az 1879 és 1881 között eltelt közel két év alatt Bruckner jelentős időt és energiát fordított e kompozíció finomítására és tökéletesítésére, ahogyan azt tőle megszokott volt. Érdekes módon, amikor a szimfónia először hangzott el, bár nem teljes egészében, még a nagyra becsült Johannes Brahmsnak is sikerült tapsot kiváltania, akit az osztrák zenei életben Bruckner természetes ellenfelének tekintettek. Már a kezdetektől fogva azonnal érezhető az összetéveszthetetlen bruckneri hangulat, a szárnyaló hegedűk átlátszó textúrát alkotnak, amely a leglágyabb pillanatokban misztikus hangulatot teremt. Ezt a varázslatot azonnal felerősíti a csellókból és nagybőgőkből álló, tekintélyt parancsoló basszusszekció, amely megteremti az alapot a szimfónia szerkezeti alapját képező dübörgő témáknak. Különösen emlékezetes a Hatodik szimfónia mély Adagio‐ja, amely önvizsgálatra és gyászra hangolódva előrevetíti a Hetedik szimfónia tematikus anyagát, amely később Luchino Visconti filmes fantáziáját is megragadta. Gustav Mahler végül 1899‐ben, három évvel a zeneszerző halála után vezényelte Bruckner hatodik szimfóniájának első teljes előadását.