Barokk koncert: Telemann, Gluck

Az eseményről

Csatlakozzon Jordi Savallhoz és a Budapesti Fesztiválzenekarhoz egy barokk koncertre, amelyen Händel Vízimuzsikája, Telemann Hamburgi apály és dagálya és Gluck Don Juan balett‐szvitje csendül fel.

Jordi Savall ismét a Budapesti Fesztiválzenekar élén! A régizene élő legendája ezúttal a természeti elemek és a fúriák témája köré épülő produkciót vezényel, amelyet a BFZ 2011‐ben alapított barokk zenei együttese ad elő történelmi hangszereken. A program a 18. század három zenei mérföldkövét és három személyiségét mutatja be. Az est első felének főszereplője a víz. Händel szvitjét a Temzén adták elő először, Telemann darabja pedig Hamburg gazdaságának forrását, az Elbát ünnepli. A két tíztételes barokk szvitet Gluck balettje követi — a jól ismert történet végén Don Juan fizet földi bűneiért. A természet erőit dicsőítő koncerttel Savall arra kíván emlékeztetni bennünket, hogy a környezeti válság ellenére, közös erőfeszítéssel még megmenthető bolygónk.

A Water Music a zenetörténet egyik legizgalmasabb koncertjéhez kapcsolódik. 1717‐ben Händel — aki hol az uralkodó kegyeibe esett, hol nem — azt remélte, hogy az uralkodó kedvében járhat azzal, hogy három szvitet komponált I. György király tiszteletére. 1717‐ben a darabokat a Temzén, a király bárkájának közelében lévő hajón adták elő. Ha a két hajó közel volt egymáshoz, a zenekar a lágyabb Air‐t vagy a menüettek egyikét játszotta, ha távolabb voltak egymástól, akkor a lendületesebb tánctételeket játszották. Az előadás átütő sikert aratott. Az 1. szvit úgynevezett francia nyitánya lassan és elegánsan, elnyújtott ritmusokban gazdagon kezdődik, majd egy lendületes, gyors tempójú passzussal zárul. A következő tételek között találunk egy fanfárszerű allegro‐t, egy staccato adagio‐t, egy elegáns és robusztus menüettet, egy bourrée‐t, amely minden alkalommal más hangszerelésben jelenik meg, és egy mollban záró andante‐t.

1723‐ban a hamburgi admiralitás megalapításának századik évfordulóját nagyszabású rendezvénnyel ünnepelték. Az ágyúlövésektől hangos és zászlókkal díszített ünnepség zenéjét Telemann, a város legjelentősebb zeneszerzője írta, aki élete során több száz szvitet írt. A kikötőváros előtt tisztelegve a kompozícióban a tenger került a középpontba, megidézve annak minden hangulatát és karakterét. A víz különböző aspektusait bemutató nyitány után a tengerészek számára ismerős mitológiai alakok lépnek reflektorfénybe. Először Thetis, a tengeri nimfa jelenik meg alvó, majd ébredő állapotban (sarabande és bourrée), majd a szerelmes Neptunusz (loure), a najádok (gavotte), Triton (harlequinade), végül Aeolus és Zephyrus, a szelek urai. A szvit az apályt és dagályt, valamint a kocsmában mulatozó matrózokat ábrázoló tánctételekkel zárul.

Alig egy évvel a híres Orfeo és Euridiké (Orfeo és Euridiké) előtt Gluck megkomponálta Don Juan című balettpantomimját. Gluck operáihoz hasonlóan megreformálta a balettet mint műfajt, mivel a zene és a drámai cselekmény közötti kapcsolatot helyezte előtérbe az előadók technikai kvalitásaival szemben. Kidolgozott karakterek, mély érzelmek, felcserélhetetlen és nélkülözhetetlen mozdulatok jellemzik történetmesélését. A darab Mozart operáira is hatással volt. A balett egyharmadát kitevő szvit nyitánya után Don Juan és a helytartó története bontakozik ki, amely a kárhozat zenéjében csúcsosodik ki. A földrengést, a pokol tüzét és a fúriák nyugtalan táncát megelevenítő monumentális tétel után a történet a trombita és a harsona pianissimo játékával zárul.