Barokk koncert: Gibbons, Purcell, Lully, Corrette, Locke, Montéclair

Az eseményről

A Budapesti Fesztiválzenekar történelmi együttese hat angol és francia zeneszerző műveinek bemutatásával lép színpadra. A "barokk hegedűjáték legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb alakja", a BFZ régizenei koncertjeit évek óta irányító muzsikus, Midori Seiler olyan programot állított össze, amelyben egy fantázia, egy ária, egy szvit, egy versenymű, egy chaconne és egy kantáta szerepel. A program a reneszánsz hagyományokkal szakító Gibbons hegedűduójával indul, a barokk operákból és kísérőzenékből válogatott darabok és paródiák után a program Montéclair világi kantátájával zárul. Ez utóbbit és Purcell áriáját a BFZ visszatérő vendége, a kanadai születésű Stefanie True szólóban adja elő. Az időutazást autentikus korhű hangszerek és jelmezek használata, valamint a barokk gesztusok egyik legjobb szakértője, Sigrid T'Hooft által koreografált gesztusok teszik teljessé.

Gibbons korában, a 17. század első évtizedeiben a zene elsősorban a szöveg hordozójaként szolgált a hegedű a kíséret része volt. Hat fantáziájával a zeneszerző felemelte a hangszert és szólistává tette, olyan módon, hogy a barokk hangszeres zene virtuozitását továbbfejlesztette. A darab az imitációkkal, ritmusokkal és motívumokkal való zsonglőrködés bemutatója.

John Dryden, a 17. század ünnepelt költője is azok közé tartozott, akik feldolgozták és elmesélték Oidipusz tragédiájának változatát. Hősdrámájának harmadik felvonásában a tettest kereső papok megidézik a meggyilkolt király szellemét, és ehhez az alvilág isteneinek segítségét kérik. Purcell ehhez a jelenethez komponálta a "soundtrack"-et, amely kromatikusan emelkedő basszusokkal ábrázolja Lajos felemelkedését.

Ovidius elbeszélő költeménye, a Metamorphoses második könyve Phaëton történetével kezdődik, aki a Nap szekerét vezetve hamar tragikus sorsra jut, miután apja, Héliosz egy pillanatra hatalmat ad neki. Lully operája a tragédie en musique műfajban fabulaként is értelmezhető: senki sem hasonlíthatja magát a Nap(királyhoz).

Michel Corrette 1773‐ban komponálta 25 concerto comiques című sorozatának utolsó darabját. A nyitótétel Rameau A szerelmes indiánok című operabalettjének híres "Les sauvages" ("A vademberek") tételének feldolgozása a másik kettő Jean‐Jacques Rousseau Le devin du village ("A falusi jós") című operájának részein alapul.

A szenvedélyes művészetpártolásáról ismert II. Károlyhoz köthető angol restauráció idején számos színházi kísérőzenei darabot komponáltak. Bár nincs információnk arról, hogy Purcell melyik darabhoz komponálta chaconne‐ját, a zene hangulata és a lefelé ereszkedő, ismétlődő basszus előfutáraként szolgál a Dido és Aeneasban szereplő Dido híres siratóénekének.

Matthew Locke, a 17. század egyik legjelentősebb angol zeneszerzője hangszeres zenét írt egy Shakespeare A vihar című művén alapuló korabeli operához. A függöny felhúzása előtt hallható zene elementáris ereje bizonyára sokkolta a közönséget, és a zeneszerző a darab későbbi részében sem kímélte magát, amikor meglepő és szélsőséges hatásokhoz jutott.

Montéclair 24 kantátából álló gyűjteményének első könyve A béke visszatérésével zárul. Az 1706‐ban szoprán énekhangra és vonósegyüttesre komponált mű nyolc tétele a háború, a sors, a harag, a hibák, az ég, a ragyogás, az erőfeszítések és a trombiták gonoszságairól szól.