Gyertyafény koncert a Szent Efrém templomban: Bach, Schubert, Liszt

Művészek

Franz Schubert

Franz Schubert, a zenei romantika egyik atyja, meglehetősen rövid élete során mindig is méltatlan zseni volt, aki soha nem kapott nyilvános elismerést. Csak a családja és a barátai örültek a zenéjének, és a legtöbb művét csak sok évvel a halála után fedezték fel és adták ki. Franz Schubert 1797. március 31-én született Bécs külvárosában. Apja és legidősebb bátyja amatőr zenészek voltak, és ők tanították zongorázni és hegedülni. Schubert 11 éves korában a fényenthali plébánia kórusának énekese volt, később Antonio Salieri meghallgatásán szerepelt, és felvették a császári kórusba. Ebben az időszakban az ifjú Franz saját műveket kezdett komponálni. Miután azonban hangja megromlott, el kellett hagynia a kórust, és 1814-ben tanárként kezdett dolgozni ugyanabban a plébániai iskolában, ahol apja is. A zeneszerzést soha nem hagyta abba, és 4 évvel később úgy döntött, hogy abbahagyja a tanítást, és teljesen a zenének szenteli életét. Emiatt összeveszett apjával, és nehezen tudott megélni. Schubert 1818-ban Bécsbe ment, ahol megismerkedett Vogl. Együtt adtak zártkörű koncerteket kis arisztokrata körökben, főként dalokat játszottak, amelyekből Schubert mintegy 600-at írt. Franz Schubert egész életében mindössze egyetlen nagy nyilvános koncertet adott 1828 márciusában, amelyet a közönség nagy szeretettel fogadott. Egészsége azonban megromlott, és még ugyanezen év novemberében, 31 éves korában pajzsmirigylázban meghalt.

Johann Sebastian Bach

A Bach név és a zenész szó Németországban már régóta szinonimák voltak, hiszen a világ 56 zenészt látott ebből a rokonságból. De Johann Sebastian Bach, a zseniális zeneszerző és virtuóz orgonista volt az, aki fényt derített a családnevére. 1685. március 31-én született Eisenachban, egy türingiai kisvárosban. Tízéves korában árvaságra jutott, és idősebb bátyja, Johann Christoph nevelte fel, aki orgonista volt a szomszédos városban. Bátyja volt az, aki zenére tanította a fiatal Johann Sebastiant. Később Luneburgba költözött, ahol egyházi iskolába járt, és 17 éves korára elsajátította a hegedű-, brácsa-, zongora- és orgonajáték technikáját. Emellett Bach kórusénekes volt, majd miután hangja megtört, kántorasszisztens lett. 1703-ban Bachot udvari zenészként alkalmazták Johann Ernst herceg, III. Ott olyan jó hírnevet szerzett magának, hogy később Arnstadtba hívták az Új Templom orgonistájává, ahol legjobb orgonaműveit írta. 1723-ban Lipcsébe költözött, hogy a Szent Tamás-templom kántora legyen, ahol 1750-ben agyvérzésben bekövetkezett haláláig maradt. Halála évében sikertelen szemműtéten esett át, amelynek következtében elvesztette látását. Ebben a megterhelő időszakban második felesége, Anna Magdalena segített neki utolsó zeneműveinek megírásában. Bach művészi hagyatéka hatalmas. A kor minden műfajában alkotott műveket: oratóriumokat, kantátákat, miséket, motettákat, orgonára, zongorára és hegedűre írt zenét.

Liszt Ferenc

Liszt Ferenc magyar zeneszerző, zongoraművész és karmester volt a 19. századi romantika korszakában. Európa-szerte ismert volt csodálatos zongorista virtuozitása miatt. Zeneszerzőként az Új Német Iskola (Neudeutsche Schule) egyik legjelentősebb képviselője volt. Pályafutása során olyan kiterjedt és változatos műveket alkotott, amelyek hatással voltak kortársaira, és számos 20. századi eszmét és irányzatot megelőlegeztek. Legjelentősebb zenei hozzájárulásai közé tartozik például a szimfonikus költemény feltalálása, a harmóniában való radikális eltérések és a tematikus átalakulás koncepciójának kidolgozása a zenei formakísérletek részeként.