Nemzeti Színház

Budapest, Magyarország

2002. március 15-én megnyitotta kapuit az évtizedek óta várt épület. Mit jelentett ez a Nemzeti Színház a szabad, demokratikus, európai nemzetünk számára? Semmi mást, mint színházat. Küldetése: nyitottságot, toleranciát és kíváncsiságot ébreszteni a nézőkben – különös figyelmet fordítva a fiatalabb generációkra, akik valahogy nem kaptak figyelmet a rendszerváltás óta. Értük kell létrehoznunk egy új, empatikus kulturális médiumot. Alföldi Róbert szerint „a mai világban a kapcsolatok a megközelítésről szólnak – vagyis kíváncsi vagyok a másik gondolataira, aki hasonlóan kíváncsi az én gondolataimra, és együtt tovább jutunk”.
A Nemzeti Színházban a hagyományos magyar színházi kincsek tiszteletben tartása mellett folyamatosan jelen kell lennünk a világszínház gondolkodásmódjában. Így könnyebben és hatékonyabban adhatunk választ arra a kérdésre, hogy „Hogyan tud a színház a mai valóságról beszélni?” A Nemzeti Színház lehetőséget kap arra, hogy csatlakozzon a kortárs európai kultúrához, és valóban modern színházi nyelven beszéljen korunkról. Szellemileg és lelkileg is inspirálnunk kell társaikat azzal, hogy példát mutatunk egy olyan kulturális intézményről, amely befogadó és integráló szemléletmóddal rendelkezik, és megmutatja, hogyan élhetnénk és hogyan kellene élnünk, figyelve egymásra ebben a széttagolt, de szabad „szép új világban”.