Belga Nemzeti Zenekar, Schønwandt és Widmann

Az eseményről

Mozart szabadon gondolkodik, Berlioz színháziasan, Beethoven pedig radikálisan. Másképp hallottak, mélyebben gondolkodtak, és újraírták koruk szabályait. Ötödik hegedűversenyében Mozart a szabadságnak ad hangot. A hegedű hangja nem ünnepélyes és nem is formális, hanem álmodozó és merész, mintha a zene éppen abban a pillanatban találná ki önmagát. Itt a szépség nem csupán díszítés, hanem mozgásban lévő képzelet – tele humorral, meglepetéssel és kozmopolita kíváncsisággal, amelyet a híres „török” epizód koronáz meg. Beethoven esetében ez a szabadság szükségletté válik. Az „Eroica” két kompromisszumot nem tűrő akkordja teljesen új távlatokat nyit meg. Ez már nem szalonok vagy udvarok zenéje, hanem egy személyes állásfoglalás, amelyet feszültség, konfliktus, dinamizmus és ambíció hajt. A romantika itt nem stílusként, hanem szemléletként kezdődik. És ott van még Hector Berlioz, a látnok, aki megértette, hogy a zene színház és szín is lehet. A „Béatrice et Bénédict” című művében már teljes mértékben jelen van az a vágy, hogy az orchestrával vad kontrasztok és érzelmek révén szólaltassa meg a zenét. Michael Schønwandt karmester vezényletével és a nemzetközileg elismert hegedűművész, Carolin Widmann közreműködésével ez a koncert azoknak a zeneszerzőknek állít emléket, akik nem követték korukat, hanem úttörő szerepet játszottak.