Strauss: Zarathustra a Bécsi Zenekarban

Az eseményről

Ki ne ismerné azt a monumentális C‐dúr fanfárt, amellyel Richard Strauss megkezdi „Így szólt Zarathustra” című hangversenydalát? Úgy tűnik, mintha egyenesen a koncertteremből az űrbe repítene, ahogyan azt Stanley Kubrick „2001: Űrodüsszeia” című filmjének filmzenéjében is sugallja. Ez azonban csak a kezdete egy Friedrich Nietzsche művein alapuló, izgalmas műnek, amelyben gregorián énekek, természeti hangok, keringők és archaikus szimbólumok alkotnak egy lenyűgöző zenei pandemoniumot. Jun Märklnek nem kell bemutatni a közönségnek, hiszen 2010 óta az egyik legnépszerűbb vendég a Tonkünstler pódiumán. Ezúttal ő és a zenekar Richard Strauss portréját festik meg egy háromrészes műben. A filozófiai utalásokkal teli, nagy, sokrétű hangversenyt egy abszolút zenei érvelés kíséri: Strauss Burlesque című műve egy ragyogó, rendkívül virtuóz darab, amelyben a zongora folyamatosan változó párbeszédet folytat a zenekarral, és nem utolsósorban a szóló timpani‐val – ez egy csodálatos debütáló darab az ukrán zongorista, Alexander Gavrylyuk számára. François Couperin után írt táncszvitjével Jun Märkl Straussot ironikus klasszicistaként is bemutatja: tiszta élvezet.

Wiener Musikverein

A Wiener Musikverein a világ egyik legnagyszerűbb koncertterme. A Bécsi Filharmonikusok otthona és a bécsi zenei élet központja, az épületet 1870‐ben nyitották meg, egy ambiciózus terv részeként, amelynek célja egy elegáns kulturális sugárút létrehozása volt a Ringstrasse mentén. A neoklasszikus stílusban, az ókori görög templomok mintájára tervezett Musikverein nagyterme kifogástalan akusztikájának köszönhetően a világ egyik legjobb koncerttermének számít.
2004‐ben négy új terem került hozzáépítésre az épülethez. Az osztrák építész, Wilhelm Holzbauer felismerte a meglévő épület esztétikai jelentőségét, és olyan megoldásokat keresett, amelyek modern formanyelven visszatükrözik annak stílusát. A négy új terem mindegyike egy‐egy különböző anyagot helyez középpontba: üveg, fém, kő és fa.