Klasszikusok a kriptában: Romantikus találkozások – Zongoraművek Chopintól, Schumann‐tól, Brahms‐tól, Mendelssohn‐tól és Hensel‐től

Az eseményről

A romantika nemcsak a zenei individualitás korszaka volt, hanem az intenzív művészi csere és kölcsönös inspiráció ideje is. A zeneszerzők közötti szoros kapcsolat és folyamatos csere számos dedikációban, zenei idézetekben és egy közösen kidolgozott hangzásideálban tükröződik, amely tartós hatást gyakorolt a romantikus zongorastílusra.
A zongoraest középpontjában Schumann Op. 9‐es Karneválja áll, egy zenei álarcosbál, amelyben nemcsak önmagát, hanem olyan társait is ábrázolja, mint Chopin és leendő felesége, Clara.
Chopin Schumannnak dedikált 2. balladája lírai oldalát mutatja meg, míg etűdjei a zongorarepertoár mérföldköveinek számítanak.
Clara Schumann Romances, Op. 2 és Brahms Piano Pieces, Op. 118 című művei mély művészi kapcsolatot tükröznek, míg hasonló hangvételűek Fanny Hensel és Felix Mendelssohn‐Bartholdy testvérek művei is.
A három, egykorú zeneszerző, Robert Schumann, Felix Mendelssohn és Frédéric Chopin döntő hatással volt a 19. század eleji zenei életre. A Neue Zeitschrift für Musik (Új Zenei Folyóirat) szerkesztőjeként Schumann sok zeneszerzővel állt kapcsolatban, és mindig naprakész volt. Korán felismerte Chopin és Brahms rendkívüli tehetségét, és mindkettőjüket még huszonéves korukban zseniként mutatta be a közönségnek.
Felix Mendelssohn megalapította a lipcsei konzervatóriumot, ahol Robert és Clara Schumann is tanított. Clara Schumann kora legfontosabb zongoristája volt, és már fiatalon saját kompozícióit adta elő.
Fanny Hensel ugyanolyan zenei képzést kapott, mint testvére, és számos darabot komponált zongorára, zenekarra és kamarazenekarra, de a család ellenállása miatt egész életében nem lépett fel nyilvánosan zeneszerzőként.