Beethoven: Pastorale a Bécsi Zenegyűjteményben

Az eseményről

Hogyan hangzik a természet a zenében, hogyan hangzik az az érzés, amelyet bennünk kivált? Fabien Gabel fődirigent hangművészekkel együtt vizsgálja ezt a kérdést, és ehhez két legszebb példát választott. Ludwig van Beethoven VI. szimfóniáját az első vázlatokban „Sinfonia caracteristica” és „Sinfonia pastorella” néven emlegették, a mű premierjén „Memories of Country Life” (Emlékek a vidéki életből) címet kapott, majd a kinyomtatáskor a nevét végül „Symphony Pastorale” (Pastorális szimfónia) névre változtatták. A csobogó patak, a madárdal, a táncoló vidéki emberek, a zivatarok, a viharok és az azt követő béke, melyeket Nussdorfban és Grinzingben töltött idő inspirált: nem messze van az „Im Sommerwind” (A nyári szélben), amelyet majdnem 100 évvel később komponált a 21 éves Anton Webern, egy késő romantikus, elbűvölő darab a természet varázslatos világáról. A két mű közötti finom, pókhálószerű kapcsolatok kiterjednek a Threadsuns című műre is, amelyet a dél‐koreai zeneszerző Donghoon Shin (született 1983‐ban) írt brácsára és zenekarra. Amihai Grosz, a Berlini Filharmonikusok első brácsása adja elő ezt a finom sirató művet, amelynek címe Paul Celan híres versére utal.

Wiener Musikverein

A Wiener Musikverein a világ egyik legjelentősebb koncertterme. A Bécsi Filharmonikusok otthona és a bécsi zenei élet központja, az épületet 1870‐ben nyitották meg, egy ambiciózus terv részeként, amelynek célja egy elegáns kulturális sugárút létrehozása volt a Ringstrasse mentén. A Musikverein nagyterme, amelyet neoklasszikus stílusban terveztek, hogy hasonlítson egy ókori görög templomra, kifogástalan akusztikájának köszönhetően a világ egyik legjobb koncerttermének számít.
2004‐ben négy új terem került hozzáépítésre az épülethez. Az osztrák építész, Wilhelm Holzbauer felismerte a meglévő épület esztétikai jelentőségét, és olyan megoldásokat keresett, amelyek modern formanyelven visszatükrözik annak stílusát. A négy új terem mindegyike egy‐egy különböző anyagot helyez középpontba: üveg, fém, kő és fa.