Bécsi Kamarakórus

Kórus

Kamaramuzsika, kamarazenész, kamarakórus... A „kamara” szó ígéretes jelentéssel bír, ha a zenéről van szó. A kamaramuzsika olyan művészi zenét sugall, amelyet egy kis teremben, zárt körű közönség előtt adnak elő, meghitt, talán még feudális hangulatban: kicsi, de nagyon szép. Mennyire vonatkozik ez a bécsi kamarakórusra, a Wiener Kammerchorra? Nos, mindenképpen kicsi és nagyon szép, kiváló énekesekből álló együttes. A hangulat meghitt, mert az interperszonális harmónia az alapja ennek a művészeti ágnak. De feudális? Aligha. A kórus szerkezete egyértelműen republikánus, két karmesterrel, akik egyenlő partnerek a pódiumon. 2005 eleje óta Johannes Prinz osztja meg a művészeti igazgatói posztot Michael Grohotolskyval. Így tíz év rendkívül sikeres „Prinz-féle” vezetés után a kórust most egy duumvirátus vezeti, egymást kiegészítő együttműködés szellemében.

Az együttműködés a napirenden van a Wiener Kammerchorban. Amikor szenvedélyesen lelkes és rendkívül igényes énekesek gyűlnek össze, hogy zenéljenek, a struktúrák kérdése másodlagossá válik. Közös szeretetük sok részből egy egészet kovácsol, létrehozva egy egyértelmű identitású együttest.