Reina Sofia Művészeti Palota: La clemenza di Tito

Az eseményről

A valenciai Palau de les Arts Reina Sofía színházban Mozart utolsó opera seria című műve a hatalom, az árulás és az együttérzés világába kalauzolja a közönséget. A La clemenza di Tito című mű a római császár, Titus történetét követi nyomon, ahogyan szembesül a politikai intrikákkal és az irgalom követelményeivel.

La clemenza di Tito, avagy egy király irgalma a guillotine korában

Az operát II. Lipót osztrák uralkodó csehországi koronázására komponálták, és a Bastille ostromát követően alig néhány évvel, a francia forradalom legvéresebb napjaiban mutatták be először. Az „Örök Róma” időtálló üzenete egyaránt vonzotta a monarchistákat és a szabadgondolkodókat: az előbbiek a koronának az árulás megbocsátásában megnyilvánuló jóságát látták, míg az utóbbiak az érinthetetlen uralkodók legitimitását megkérdőjelező nép hangját képviselték. Mozart utolsó alkotása azonban túllép a viharos korszak politikáján, és az emberi törékenységet tárja fel, Tito kegyelmét állami cselekményből a hatalom magányáról és az emberi érzelmek összetettségéről szóló etikai dilemmává alakítva.

A „Császár Tito” című darabot két, nemzetközi szinten már megalapozott karrierrel rendelkező fiatal művész kelti életre: Stefano Montanari karmester és Rafael R. Villalobos rendező. Villalobos a cselekményt az 1940‐es évekbeli Cinecittàba helyezi át, ahol a dívák és a producerek közötti intrikák révén kiderül, hogyan használták a mozit és a római képvilágot a császári pompa megteremtéséhez. A dráma érzelmi feszültségének közvetítésére – miközben megőrzi Mozart partitúráját – kevesen alkalmasabbak, mint Montanari, generációja egyik legélénkebb és legkifejezőbb karmestere, amint azt a Così fan tutte is bizonyítja. A tenor Antonio Poli énekli Tito szerepét, amely – az Idomeneo mellett – az egyik legújabb szerep a Mozart‐repertoárjában. Politikai riválisát, Vitelliát a feltörekvő szoprán, Anastasia Bartoli alakítja, aki Cecilia Gasdia lánya és tanítványa, és akinek gazdag, sokoldalú hangja Mozarttól és Rossinitől egészen a verdiani hősnőkig terjed, beleértve Lady Macbeth‐et és Abigaille‐t is. A szereplőgárdát kiegészíti az amerikai mezzoszoprán, Angela Brower, aki Sesto szerepét énekli; őt teljességéért és ragyogó hangszínéért csodálják, művészi kialakulásában a Bajor Állami Operaház játszott fontos szerepet, és rendszeresen fellép a Metropolitan Operában és a Bécsi Állami Operaházban; valamint a fiatal galíciai szoprán, Rosalía Cid, aki Servilia szerepét énekli; karrierje során fellépett Drezdában, a La Scalában és a Maggio Musicale Fiorentinóban, és most a Les Arts‐ban debütál Spanyolországban.