Saint Paul within the walls Church (Chiesa di S. Paolo entro le Mura) Opera in Roma és a Római Városi Szimfonikus Zenekar bemutatja: Mozart és Csajkovszkij a St. Paul's Within the Walls (Chiesa di S. Paolo entro le Mura)
Róma, Szent Pál‐bazilika a falakon belül — Sala 1
Az eseményről
A 36. szimfónia, amelyet 1783‐ban mindössze négy nap alatt komponáltak egy linzi tartózkodás során, a klasszikus elegancia és a ragyogó spontaneitás remekműve. Kiemelkedő jelentőségű, mivel ez Mozart első szimfóniája, amely egy ünnepélyes, titokzatos Adagio‐bevezetővel kezdődik, amely hamarosan helyet ad a vibráló energia és a dallamos folyékonyság légkörének. A mű hibátlan formai felépítésével, a hangszerek közötti kiegyensúlyozott párbeszéddel, valamint a felvilágosodásra jellemző élénk szellemiséggel tűnik ki.
Csajkovszkij 1888‐ban komponált V. szimfóniája egy monumentális zenei dráma, amelynek középpontjában a sors elleni küzdelem áll. Ezt a témát egy visszatérő motívum képviseli, amely átszövi mind a négy tételt, és a kezdeti melankolikus sötétségből a fináléban szinte felszabadító diadalra változik. A gazdag hangszerelés és a második tétel híres, mélyen intenzív kürt‐szólama jellemzi a szimfóniát, amely nyers, elsöprő érzelmi erővel ragadja magával a hallgatót.
Orchestra Sinfonica Città di Roma
Egy új zenei erő, amely átalakítja a római szimfonikus zenei életet.
A magas színvonalú zenei élmények iránti növekvő igény kielégítésének vágyából született a Città di Roma Szimfonikus Zenekar, amely a főváros legkiválóbb zenészeit és művészeit egyesíti. A szenvedély és az elkötelezettség által vezérelt együttes gazdag, magával ragadó és folyamatosan fejlődő repertoárt kínál, amelynek célja, hogy a nagyszerű szimfonikus zenét ne csak a tapasztalt rajongók, hanem a fiatalabb közönség és az újoncok számára is elérhetővé tegye.
Gyakorlati információk
Kedvezményes kategóriák esetén a pénztárnál érvényes személyazonosító okmány felmutatása kötelező.
Program
- Wolfgang Amadeus Mozart – Symphony No. 36 in C major, K. 425
- Pjotr Iljics Csajkovszkij – Symphony No. 5 in E minor, op. 64
Szereplők / Produkció
Karmesterek:
Mozart: Rafael Gutierrez, Stefano Borsarelli, Hakob Atyan, Francesco Albarelli
Csajkovszkij: Dominik Steklasa, Andrea Mura, Stephan Smoktunowicz, Federico Fenu
Chiesa di S. Paolo entro le Mura
A "Szent Pál-templom a falakon belül" volt az első nem katolikus templom, amelyet Olaszország egyesítése után építettek Rómában. A templomot 1873 és 1880 között építették anglikán bazilikaként a Castro Pretorio kerületben, a Via Nazionale utcában, Rómában. A neogótikus stílusban épült templom jellegzetes külső homlokzatát vörös és mészkő téglák váltakozása jellemzi. A templom belsejét négy látványos mozaik díszíti, amelyeket az angol preraffaelita Edward Burne-Jones készített William Morris közreműködésével. A figyelmes szemek több híres 19. századi személyiséget is felfedezhetnek a templomatyák ábrázolásában, köztük magát a művészt, neves adományozókat és családtagjaikat, valamint Abraham Lincolnt, Giuseppe Garibaldit és Grant tábornokot a "keresztény harcosok" között. Számos kellemes klasszikus eseménynek ad otthont ez a hely, többek között olyan népszerű operák előadásainak, mint a La Traviata.
Giuseppe Verdi
Giuseppe Verdi olasz opera-zeneszerző volt. Fiatal korától kezdve egy mecénás segítségével zenei képzésben részesült, és hamarosan az olasz opera világának meghatározó alakja lett. 30 éves korára a klasszikus zenei élet egyik legbefolyásosabb opera-zeneszerzője lett. Leghíresebb operái az Il Trovatore, a Rigoletto és a La Traviata. Sikeres operáiból származó jövedelmével földbirtokosként is megalapozta helyzetét, és magánéletére koncentrálhatott. Hamarosan azonban visszatért a színpadra új népszerű művével, az Aida-val (1871), valamint három remekművel: az Otellóval, a Requiemmel és a Falstaff-fal.
Giacomo Puccini
Giacomo Puccini 19. század végi olasz opera-zeneszerző volt. Verdi után az olasz opera egyik legnagyobb zeneszerzőjének tartották. Korai műveit a hagyományos 19. századi romantikus olasz opera jellemzői határozták meg. Később stílusa a realizmus irányába fejlődött, ami inspirálta leghíresebb remekműveinek megírására, és a stílus egyik vezető képviselőjévé vált. Legismertebb művei, a Bohémélet (1896), a Tosca (1900), a Pillangóköltő (1904) és a Turandot (1924) mind népszerű operák, amelyeket a klasszikus zene legrangosabb színpadain játszanak.
Gioachino Rossini
Gioachino Rossini 19. századi olasz zeneszerző volt. 18 évesen debütált, és hamarosan a történelem egyik legnépszerűbb operaszerzőjévé vált. Legismertebb operái a Sevillai borbély (Il barbiere di Siviglia), Az algériai olaszlány (L'italiana in Algeri) és Hamupipőke (La Cenerentola). Stílusa általában dalos, dallamos, amiért az "olasz Mozart" becenevet kapta. Később izgalmas, ismétlődő frázisokból építkező zenekari hangzásáról vált híressé, amely ma "Rossini-crescendo" néven ismert.
Gaetano Donizetti
Gaetano Donizetti 19. század eleji olasz zeneszerző volt. Gioachino Rossini és Vincenzo Bellini mellett a bel canto opera stílus egyik vezető zeneszerzője volt. Karrierje során Donizetti közel 70 komikus és komoly operát írt. Első jelentős sikere egy komoly opera, a Zoraida di Granata volt, amelyet 1822-ben mutattak be Rómában. Ezzel jelentős hatást gyakorolt az olasz és a nemzetközi operaszíntérre, és a figyelmet az opera seria (nemes és "komoly" stílusú operák) felé terelte. Legismertebb művei azonban komédiák, mint például a L'elisir d'amore (1832) és a Don Pasquale (1843).
Ruggero Leoncavallo
Ruggero Leoncavallo az opera remekműve, a "Pagliacci" alkotójaként vonult be a zene történetébe. Emellett új művészeti stílus, a verizmus képviselőjeként is ismert volt, amelynek követői a hősi tettek és legendás alakok helyett a mindennapi témákra összpontosítottak. 1857-ben született Nápolyban. 8 éves korában felvették a San Pietro a Majella Konzervatóriumba, ahol nyolc évet tanult. A zene iránti szenvedélye mellett nagy érdeklődést mutatott az irodalom iránt is, később a Bolognai Egyetem filológiai karán tanult. Ez a tudás segítette később zenei műveihez írt librettók megírásában. 1879-ben Egyiptomba utazott, hogy nagybátyjánál éljen és zongoristaként és tanárként dolgozzon az egyiptomi khedive Tewfil Pasha udvarában. Három évvel később azonban a háború kitörése miatt kénytelen volt elhagyni az országot. Franciaországba költözött, ahol kávézókban és zenés színházakban dolgozott zongoristaként és dalszerzőként. 1887-ben visszatért Milánóba, és az új verismo stílusban írt operákra koncentrált. Öt évvel később végre elért a régóta várt sikert Pagliacci című operájával. Leoncavallo maga állította, hogy a cselekmény egy valódi gyilkossági peren alapul, amelyet apja, egy bíró, tárgyalt a bíróságon, amikor ő még gyermek volt. A művet ma is a verismo műfaj legjobb operájának tartják, és a mai napig gyakran adják elő.
Eduardo Di Capua
Eduardo di Capua volt egy olasz zeneszerző a 19. század végén. Apja zenész volt, és ő vezette be a zene világába. Valójában apjával együtt számos európai országba utazott. 1898-ban, egyik ukrajnai utazása során komponálta a híres "O sole mio" dallamot Giovanni Capurro költővel közösen. Az "O sole mio" nem hivatalos, romantikus olasz himnusszá vált. Érdekesség, hogy az 1920-as antwerpeni olimpiai játékokon állítólag a zenekar karmestere nem találta az olasz nemzeti himnusz kottáját, ezért helyette az "O Sole Mio"-t játszotta.
Cím
Szent Pál‐bazilika a falakon belül, Via Nazionale 16a, Róma, Olaszország — Google Térkép
