Koncertek a Városházán: Dvořák Prágában

Művészek

Városháza (Obecní dum)

A Városháza Prága egyik népszerű látványossága és az Óváros egyik legszebb épülete, amely a Köztársaság téren, nem messze a Puskaporos kaputól található. A középkorban itt állt a cseh király palotája, később pedig kollégiumként, érseki rezidenciaként és katonai akadémiaként használták. Az épületet végül lebontották, és 1912-ben felépült az új Városháza szecessziós stílusban. Megnyitása óta a Városháza ünnepi bálok, koncertek, kiállítások és fontos találkozók, köztük a csehszlovák függetlenség 1918-as kikiáltásának fényes helyszíne volt. Ma a Városházát elsősorban klasszikus prágai koncertek helyszínéül használják. Főterme a híres cseh zeneszerző, Bedrich Smetana nevét viseli, és a Prágai Tavasz Nemzetközi Zenei Fesztivál egyik fő színpadaként szolgál. A terem 1200 fő befogadására alkalmas, és egyedülálló akusztikával rendelkezik. A Smetana-terem építészeti csúcspontja az acélrácsokkal és ólomüveggel díszített üvegkupola, amelyet sötétedéskor megvilágítanak. A világ számos legnagyobb orgonaművészének zarándokhelye, a Városháza igazi ékessége a nagy orgona, amelynek közel 5000 sípját Smetana arcképe koronázza.

Antonín Dvořák

Antonin Dvorakot a világ egyik legismertebb és legjelentősebb cseh zeneszerzőjeként tartják számon, hiszen zenei munkássága már életében nemzetközi elismerést szerzett. 1841-ben született egy kis cseh faluban, hentes családban. Dvorak 6 éves korában kezdett hegedűórákat venni, és azonnal kiderült, hogy a fiú kivételes zenei tehetséggel rendelkezik. Később zongorázni és orgonálni tanult, és ezzel párhuzamosan egy vágóhídon dolgozott. Miután Dvorak 16 éves lett, felvették a prágai orgonaiskolába, amely a leendő hivatásos zeneszerzőket képezte. A diploma megszerzése után Prágában maradt, csatlakozott Karel Komzak zenekarához, és aktívan elkezdett saját zenét komponálni. A megélhetésért azonban nehezen küzdött, és mindig mellékállásban kellett dolgoznia, templomokban zenélt és magánórákat adott. Végül 1874 lett fordulópont az életében, amikor egy osztrák díjpályázaton 15 benyújtott művével elnyerte az anyagi támogatást. Ez lehetővé tette számára, hogy kilépjen a zenekarból, és teljesen a zeneszerzésnek szentelje magát. Ebben az időszakban írta meg a Szláv táncokat, a Morva duókat és a Hegedűversenyt, amelyek átütő sikert hoztak számára. 1892-ben meghívták a New York-i Nemzeti Konzervatóriumba tanítani, ahol 1895-ig maradt, mielőtt hazatért volna. A prágai konzervatóriumban kezdett tanítani, később pedig annak igazgatója lett. 1904-ben bekövetkezett haláláig sikeres és közkedvelt zeneszerző volt, mind hazájában, mind pedig az egész világon.