Bruno Philippe, Thomas Dunford és Keyvan Chemirani: Cortot‐terem

Az eseményről

A barokk korszak aranykora volt: a barátaival való közös zenélés felvidította a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó emberek mindennapjait, és alig volt habozás a népszerű „slágerek” átiratainak előadásában (maga a zeneszerzők is példát mutattak, különböző hangszer‐összeállításokra átírt kottákat készítve). A theorbo e kreativitás ideális eszközeként tűnt fel, és az egész társadalomban nagy tiszteletnek örvendett. A hangszerkészítés azonban folyamatosan fejlődött, és – olyan mesterek ösztönzésére, mint Bach és Vivaldi – a fiatal cselló fokozatosan teret nyert a tiszteletreméltó viola da gambával szemben, bár nem váltotta fel teljesen azt. Marin Marais a 18. század első évtizedeiben emelte a viola da gambát csúcspontjára.

Thomas Dunford, Bruno Philippe és Keyvan Chemirani kétségkívül a zene által összekötött barátok. Nemcsak a múlt, hanem a jelen kapuit is megnyitják, bizonyítva, hogy a sokszínű zene iránti vágyuk ma is ugyanolyan erős, mint valaha – amit például Leonard Cohen és Barbara dalainak rendkívül személyes értelmezései is alátámasztanak, nem is beszélve saját szerzeményeikről.

MARAIS, BACH, FORQUERAY, VIVALDI, BARBARA, COHEN művei és saját szerzemények