Gran Teatre del Liceu: NumEros — Compañía Nacional de Danza

Az eseményről

Barcelona szívében fekvő, a híres Gran Teatre del Liceu egy kivételes előadásnak ad otthont, amely a táncrajongókat és a művészetkedvelőket egyaránt elvarázsolja.

A Compañía Nacional de Danza visszatér a Gran Teatre del Liceu színpadára, hogy bemutassa három darabból álló műsorát: a NumEros‐t. Kivételes lehetőség három koreográfiai mű megtekintésére a 20. századi koreográfia három abszolút mestere tollából: George Balanchine, aki újradefiniálta a 20. századi balettet, és mozgó építészetté alakította, amelyben a zene térré, a test pedig tiszta szerkezetté válik; William Forsythe, aki a klasszikus nyelvet a határainak végsőkig lebontotta, és a test, a geometria és a kortárs gondolkodás kutatási terévé alakította át; végül pedig Jacopo Godani, aki ezt az örökséget a fizikai és vizuális intenzitás végső határáig vitte el, ahol a matematikai pontosság együtt él a zsigeri és radikálisan kortárs energiával.
A NumEros cím két látszólag ellentétes, mégis mélyen kiegészítő fogalom – a numen és az eros – közötti kreatív súrlódásból született. Az eros a megtestesült életerő, a vágyakozó erő, amely áthatja a testet és mozgásba hozza; ez a kreatív energia, a fizikai hajtóerő, a túlcsordulás és a szükségszerűség. A numen viszont a megfoghatatlanra utal: a láthatatlan jelenlétre, a költői ihletre, egy immanens spiritualitásra, amely túllép a táncos akaratán, és a gesztusokat a tudatos kontrollon túlra vezeti. Amikor ez a két pólus találkozik, megjelenik a NumEros – egy fogalom, amely a számra is utal, mint a rend elvére, mint egy rejtett mintázatra, amely strukturálja a mozgást és formát ad neki. A program így a vágy, az ihlet és a struktúra közötti kapcsolatot javasolja, a táncban megvalósuló alkotói élmény három alapvető dimenzióját.

Ebből a koncepcióból kiindulva a program három alkotó műveit hozza össze, akik szigorú, formális koreográfiai gondolkodást fejlesztettek ki, amely szorosan kapcsolódik a numerikus struktúrákhoz. Műveikben a koreográfia a racionális és a testi, a mérhető és a redukálhatatlan közötti feszültségek tereként épül fel. Az arányok, az ismétlések, a permutációk és a szekvenciák nem egyszerű kompozíciós sémaként működnek, hanem a test által megtapasztalt területekként. A test nem formákat hajt végre, hanem inkább megtestesíti, átalakítja és válságba sodorja azokat. A tánc így olyan folyamattá válik, amelyben a matematikai pontosság találkozik a vágy túlcsordulásával, a formális absztrakció pedig a gesztus érzelmi erejével.
A NumEros egy olyan koreográfiai hagyomány részét képezi, amelyben a testet mozgásban gondolják el. Az eredmény egy olyan élmény, amelyben a szám nem korlátozza a testet, hanem inkább rezgésbe hozza azt.